Fico végképp gajra vágja – a „dohodások” kinyírása!

GÁL ZSOLT

Bár Ivan Gašparovič a legálisan megválasztott főügyész kinevezésének bő másfél éve tartó halogatásával bizonyította, hogy nagyon türelmesen tud várni az alkotmánybíróság döntéseire, a Fico-kormány legnagyobb rombolást végző törvényénél már nem mutatott ilyen türelmet, villámgyorsan aláírta azt, nem várva az AB véleményére. Ezzel újra bizonyosságot nyert, hogy köztársasági elnökünk tényleg olyan, mintha a Smer tagja lenne (hogy őt magát idézzük).

Az egypárti szocialista kormány szociális biztosításról szóló salátatörvénye – mert ennek a hatályba lépéséről van szó – jó pár megatonnás atombombához hasonló pusztítást fog végezni a szlovák gazdaságban. Fico és csapata egyetlen – gyorsított eljárásban a nyári szabadságolás alatt elfogadott – törvénymódosításban kopasztotta meg a második nyugdíjpillért, emelte fel az egyéni vállalkozók adó és járulékterheit és pakolt hatalmas járulékterhet a szerződéses munkavállalók nyakába. Most ez utóbbiakról, közkedvelt nevükön a „dohodásokról” lesz szó, főleg azért, mert a rombolás olyan széleskörű, hogy egyszerre csak egy részére érdemes koncentrálni.

Idáig a szerződésesek után munkáltatójuk csak 1,05 százaléknyi baleset –és garanciabiztosítást fizetett járulékként, ezen kívül a szerződésből szerzett jövedelmet csak a 19%-os személyi jövedelemadó terhelte. Leegyszerűsítve, a „dohodások” jövedelme gyakorlatilag járulékmentes volt. Jövőre ennek vége, a többségük nyakába kapja az alkalmazotti bruttó béreket terhelő teljes (a munkaadó és munkavállaló által fizetett) 48,6 százaléknyi járulékterhet. A Fico-kormány döntése legalább két okból is rendkívül problémás:

1. A teljes járulékteher a többség számára megfizethetetlenül magas lesz.

2. A rendszer tovább bonyolódik, öt új kategória születik, mind eltérő járulékokkal. A 18 év alatti diákok esetében max. 66€ havi jövedelemig marad a jelenlegi rendszer. A nyugdíjasok 23,8%, a többi diák és a rokkantsági nyugdíjasok 29,8%, a többi nem rendszeres jövedelemmel rendelkező szerződéses 33,8%, a rendszeres jövedelemmel rendelkezők pedig a teljes 48,6% járulékterhet fogják fizetni. Ahogy már említettük, épp ez utóbbiak vannak a legtöbben.

Nézzük egy gyakorlati példán milyen drasztikus változás elé néznek. Vegyünk – az egyszerűség és átláthatóság kedvéért – egy 1000 eurós költséget a munkáltatónál. Ebből eddig durván 200 euró ment el járulékra és főleg adóra, azaz a szerződéses munkavállaló kb. 800 euró „tiszta” jövedelemhez jutott. Ha marad az ezer eurós munkaköltség, akkor jövő januártól a tiszta kereset 520 euró alá zuhanna, a munkaadó 260, a munkavállaló 100 eurónyi járulékot, és további 121 euró adót fizetne. Ha a munkaadó nem akar, vagy nem tud többet fizetni, akkor tehát a munkavállaló jövedelme jelentősen csökken. Ha viszont ez utóbbi ragaszkodik tiszta jövedelméhez, akkor a munkaadó költségei ugranak meg látványosan.

Lehet találgatni, mik lesznek a reakciók. A kormány azt várhatja, hogy a többség majd elkezd járulékot fizetni, több lesz a bevétel, mérséklődni fog az államháztartási hiány. Minden józanul gondolkodó ember beláthatja, hogy ez a legkevésbé valószínű. Inkább lesz átvonulás a fekete és szürke gazdaságba, vagy sokan felhagynak majd a munkával ill. a foglalkoztatással mert már nem éri meg nekik ekkora közterhek mellett. Az eredmény mindkét esetben az, hogy az állam bevételektől fog elesni.

Természetesen most sem akarok populista módon övön aluli ütésekkel a kormánynak esni (ennek egyébként is Fico a bajnoka, nem is lehetne vele versenyezni), ezért el kell ismerni a szerződéses munkavállalás tarthatatlan voltát. Az elmúlt években százezres nagyságrendű volt az alkalmazotti jogviszonyból a szerződésesbe való átáramlás, jórészt nyilván a járulékfizetés elkerülése érdekében. Ez komolyan fenyegette az állami bevételek fenntarthatóságát. Valahogy mindenképpen zárni kellett az alkalmazottak és a szerződésesek közterhei között tátongó rést. Az azonban a legrosszabb döntés, hogy az utóbbiak terheit az előbbiekével hozzák egy szintre. Tipikus szocialista logika, hogy közben fel sem merül, esetleg az alkalmazottak járulékterheit (amelyek a legmagasabbak közé tartoznak a világon) is csökkenteni lehetne. Az elfogadható kompromisszumos lépés például az lett volna, ha a Smer „csak” öregségi nyugdíj és egészségügyi járulékkal terheli meg a szerződéses jövedelmeket, a többit nem kéne fizetniük (de nem is lennének jogosultak az ezekből származó ellátásra, például munkanélküli segélyre vagy táppénzre). Eközben a többiek járulékterhein is mérsékeltek volna valamit. Valami hasonlót tervezett tavalyi, meghiúsult átfogó járulékreformjában a Radičová-kormány is. A szerződésesek a szuperbruttó bérből 9% egészségügyi és 10% szociális járulékot fizettek volna (szemben az alkalmazottak 19%-ával, amelyet fokozatosan 4 százalékponttal terveztek csökkenteni). Ez a komplex jól kidolgozott reformcsomag persze megbukott és Ficonak eszében sem volt támogatni, netán megvalósítani, inkább zajlik helyette a dilettáns kapkodás.

A „dohodások” jövedelmének alapos megcsapolása persze önmagában még nem kellene, hogy végzetes csapást mérjen a hazai foglalkoztatásra. Ez csak egy adalék a Smer által kevert halálos koktélban, de a Munka Törvénykönyvének tervezett módosításával, az adók és járulékok általános emelésével és az új adók bevezetésével együtt garantáltan több tízezer munkahely fogja bánni a Mekk mesterhez méltó gazdaságpolitikát.