A partvonalon kívülről

A választások óta eltelt két hétben az elkövetkezendő négy évre egyértelműen meghúzták a vonalakat. Robert Fico és barátai napokon belül megalakítják Szlovákia első egypárti kormányát, s velük szemben egy rettentően szétzilált, egymással és önmagukkal is harcot vívó jobboldali ellenzék áll majd. Robert Ficón kívül itt igazi nyertesek nincsenek. Ám a vesztesekből is kétfajta van. Aki az elkövetkező négy évben bent lesz a parlamentben, és aki nem. A Magyar Koalíció Pártja az utóbbiak közé tartozik.

(Azoknak, akik itt kezdenek rögtön háborogni, üzenem, hogy a következő írás a Híddal foglalkozik majd)

A 2012-ben elért eredmény azt mutatja, hogy a szlovákiai magyarok körében 110 ezer szavazót lehet megszólítani az MKP politikájával, pontosan ugyanannyit, mint két évvel ezelőtt. Az MKP együttműködőbb már nem lehet, mert az már Hídnak hívják, radikálisabb irányba a jelenlegi vezetése pedig nem mert elmenni. Tehát úgy néz ki, hogy a 110 ezerrel egyszerűen meghúzták a felső csíkot, ennél több egyedül már sosem jön össze.

Egy becsületes parlamenten kívüli pártnak két egymás utáni léc alatti eredmény általában a végét jelenti, ám a magyar embereket más fából faragták, jelentette be az eredmények láttán azonnal maga a pártelnök is. Berényiék nem készülnek feloszlatni, megszűnni, beolvadni, koalícióra sem lépni, mert a 4,3 százalékos eredmény az szinte parlamenti küszöb, meg sok megyei, önkormányzati és még két európai parlamenti képviselővel és Orbán Viktorral a hátunk megett mégsem hagyhatjuk abba az egészet. Főleg nem úgy, hogy az igazi magyarok mind rájuk szavaztak, a többség meg egyszerűen meg lett tévesztve. Újra, ugyanúgy mint két évvel korábban, a mocskos hazai média hathatós támogatásával. A magyarországi 100 százalékos saját médiatámogatást az MKP-sok nyilván természetes dolognak nézik, az anyahonban a kiegyensúlyozottságra nem kell odafigyelni, ott a Föld is banán alakú, mert a barátaink alkotmányos többségbe foglalták azt. Az, hogy a választások előtti egy-két hónapban minden magyarországi közszolgálati műsorban naponta legalább egyszer meg kellett szólítani az MKP-s politikusokat, s mondjuk a Kossuth Rádió pozsonyi tudósítója a kommunista propaganda újságírást megszégyenítő módon fényezte az MKP hátsó felét, a végén valószínűleg szánalmat és undort váltott ki az emberek többségében. A népet le lehet becsülni, de ennyire azért nem. Ám Magyarországon az éppen hatalmon lévő jobboldal ezt sosem érezte.

Berényi Józsefnek még el is lehet hinni, hogy ő őszintén gondolja, hogy az MKP-ra a magyarok azért is fognak szavazni, mert remek szakmai programja van. Talán még azt is elhihetné neki az ember, hogy ő sosem árulózott, elmúlt kétévezett, sőt talán még a Gorillát sem emlegette olyan gyakran. Ám hiába próbáltak az elmúlt két évben új köntöst húzni a pártra, belül a dolgok nagy része ugyanaz maradt, sőt. Kiderült, hogy az MKP nem igazán tudott jelentős számú új szavazót hozni, s azok, akik a Hídtól távoztak, nem náluk kötöttek ki.

 

Csáky Pál Berényi Józseffel és az MKP elnökségével szemben legalább megmondta, hogy ő mit is gondol a szlovákiai magyarokról. A laudáció helyett elmondott választási értékelőjében simán lehülyézte a szlovákiai magyarok többségét, árulózott, ahogy ezt tőle már megszokott. Áldásos tevékenységével a pártot elnökként egyszer már kivezette a parlamentből, így komolyan érdemes odafigyelni rá, mit javasol követendő irányként. A „visszafogottan erőszakos politizálás” mindenképpen jó lehet majd, ezzel nyilván azokat fogja majd maga mellé állítani, akiknek az MKP eddig nem volt eléggé radikális. Ám hogy ennek mennyire örülnek majd a párt eddigi szavazói, arra kíváncsi vagyok. Biztos vagyok benne, hogy az MKP fanok között is nagyon sok racionálisan gondolkodó ember van, aki nem feltétlenül csak trikolórban tud gondolkodni.

Komoly a dilemma, hiszen a pártban legalább két olyan csoport van, mely a maga szeretné irányítani a szekeret, ám az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az egyik csapatnak sem sikerül eddig betolni azt a parlamentbe.

Mivel az elnökség a választások után nem mondott le, úgy tűnik, Berényinek van receptje arra, hogyan tartsa össze pártot. Ám ha már a párt második legbefolyásosabb emberét sem tudja igazán féken tartani, s a radikális MKP-sok március 15-én is megmutatták, hogy látják ők a magyarság kérdését, nem lehetünk már teljesen bizonyosak abban, hogy az MKP-ban pontosan az történik, amit Berényi József mond, vagy szeretne. És hiába tagadja, hogy az MKP nem a Fidesz szatelitje, úgy tűnik, ezt képtelenek tettekkel is bizonyítani, hiszen egyetlen alkalommal sem voltak képesek ellenkezni Orbánékkal, azok bármit is mondtak, hiába volt egyértelmű, hogy az árt a szlovákiai magyaroknak.

A párt további négy évet tölt majd a parlamenten kívül, s fő ellenfelüket, a Hídat sem lehet majd túl sok mindenért szidni, hiszen azok is ellenzékben lesznek, a legvalószínűbbnek a radikalizálódást tartom. Ha az MKP közvetlen vezetésében nem feltétlenül, de a holdudvarban minden valószínűséggel a radikálisok kerülnek majd túlsúlyba, s ők fognak tematizálni is. Ahhoz ugyanis, hogy a párt ébren tartsa szavazótáborát, egyre radikálisabb, egyre irreálisabb dolgokat kell majd ígérnie. Parlamenten kívüli csoportosulásként persze könnyen teheti majd ezt, hiszen senki sem fogja számon kérni ezeket az ígéreteket.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Bélát szidni nem kell (,) féljetek!

Nagy András

A Híd és az MKP kampányának központi szereplője Bugár Béla. Míg a Híd komoly mértékben a párt elnökének pozitív imázsára építette fel a kampányát, az MKP leginkább a háttérben, de annál gyakrabban emlegette Bugár Bélát, mint a legnagyobb árulót, a magyar egység megbontóját, mint a magyar főgonoszt. Természetesen szemtől szemben egyetlen MKP-s politikus sem mert nekimenni a Híd elnökének, az utolsó Új Szós vitában sem merte Berényi József Bugár szemébe mondani, amit valójában gondol róla, s amit mindenhol terjesztenek az MKP-sok.

Az ördög mindig a részletekben lakozik, s a csúsztatásokkal remekül lehet manipulálni. Legyen itt egy utolsó példa:

Az MKP a Gorilla-ügy kirobbanásától kezdve végig azzal kampányolt, hogy ők a tökéletesen tiszta párt, s az elmúlt napokban maga a pártelnök jelentette ki a szlovák és a magyar médiában is, hogy ők már a 2007-es elnökváltás (puccs) idején látták a Gorilla ügy magyar vonatkozását, ezért kellett lecserélni a párt bizonyos vezetőit, hogy bekövetkezhessen a megtisztulás.

Ilyenkor egyetlen apró, ám nagyon lényeges dologról szoktak megfeledkezni. Mégpedig arról, hogy Bugár Bélának a párt új vezetősége a tiszteletbeli elnöki pozíciót szánta, amit Bugár nem fogadott el. Akkor most zavarta volna őket, vagy sem? Erre már választ nem kapunk.

Lehet Bugárt nem szeretni, szidni, de a tény az tény marad.  Ő a legelfogadottabb szlovákiai magyar politikus, és a jelenlegi szlovákiai politikában a magyarok közül neki van a legnagyobb tekintélye. Minden hibájával együtt. És erre a tekintélyre szükség lesz.

Posted in Uncategorized | 6 Comments

Bez vínyimki

Kónya Aliz

Leírni is félelmetes: valószínűleg legalább 350 ezer szlovák állampolgár venné el a nyelvhasználati jogot az itt élő magyaroktól. Legalábbis ennyien írták alá a Szlovák Nemzeti Párt által kezdeményezett petíciót, amely a szlovák nyelv kizárólagos hivatali használatáról akar népszavazást kiírni.

Három nappal a választások előttre időzítette az SNS a petíciós ívek átadását az elnöki palotában, a szlovákiai sajtó természetesen ezúttal sem ignorálta Slotáékat, hanem készséggel asszisztált a párt kampányához.

Az SNS aláírásgyűjtő akciója fölött nem térhetünk napirendre olyan könnyedén, mint ahogy csatornát váltunk, amikor a nemzetiek borgőzös pártelnöke mond valami egetverő baromságot a tévében. Itt most nem egy agyament részeg nacionalista fröcsögéséről van szó, hanem az ország számottevő hányadának hozzáállásáról. Vagyis hozzánkállásáról.

Az utóbbi években nem éreztem az országban azt a magyarellenességet, amelyet ennek a petíciónak az eredménye(ssége) sugall. A magyarkártya mintha kiesett volna a politikusok kezéből. Még a kisebbségi nyelvhasználat terén is sikerült pozitív eredményeket elkönyvelnie a szlovákiai magyarságnak. És akkor most itt ez a 350 ezer aláírás… Nem tudom, mit higgyek.

Szeretném azt hinni, hogy az aláírások nagy része hamis. Szeretném azt hinni, hogy Ivan Gašparovič nem írja ki a referendumot, hanem az alkotmánybírósághoz fordul annak eldöntéséért, összhangban van-e az alaptörvénnyel a felteendő kérdés. Szeretném azt hinni, hogy a taláros testület kimondja, ellentétben áll a szlovák alkotmánnyal emberjogi kérdésről szóló népszavazást kiírni.

Slota korábban nyilvánosan megígérte, „saját kezűleg szembeköpi (!)” azt a szlovák nemzetiségű jogászt, aki azt állítja, hogy a feltett kérdés alkotmányellenes. Igen, én is jót derültem, de mindössze ennyi a vicces ebben a történetben

Ján Slota pártja még 1999-ben bepróbálkozott egy hasonló témájú népszavazás kezdeményezésével. Az akkori köztársasági elnök, Rudolf Schuster nem volt hajlandó referendumot hirdetni a szlovák nyelv kizárólagosságáról.

Volt azonban akkor, 13 évvel ezelőtt egy parlamenti képviselő, a Mečiar-féle HZDS honatyája, aki szerencsétlennek nevezte Schuster elnök lépését. Mármint azt, hogy nem írta ki a népszavazást.

Ezt a képviselőt úgy hívták, hogy Ivan Gašparovič.

Posted in Uncategorized | 1 Comment

Tábla-kampány és ami mögötte van

Bukovszky László

 

Az utóbbi hetekben nagy visszhangot kapott a szlovákiai magyarság körében – de nem csak ott – a tavaly elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvényhez kapcsolódó kormányrendelet aplikálása, mely pici csúsztatással „táblatörvény“ megnevezéssel vonult be a köztudatba. A Radičová-kormány megalakulásakor a négy évvel számoló kormányzási alapdokumentum – kormányprogram – viszonylag széles ívben kínált megoldást valós kisebbségi problémáinkra. Ennek egyik sarkalatos pontja volt az akkor még hatályos kisebbségi nyelvtörvény megváltoztatása. Az Európai Tanács (ET) ajánlásaiból és egyéb nemzetközi dokumentumokból is kiinduló új jogi normát utólag sokféleképpen lehet értékelni. Egy azonban biztos: a kompromisszumok árán, nyögve született törvény több előrelépést tartalmaz. Ez egybeesik azzal a kezdeményezéssel, mely a kisebbségi nyelvek érvényesítési joga és az államnyelv használata között a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken egyfajta egyensúlyt próbál kialakítani. Külön pozitívumként említhetjük, hogy csaknem egyidőben ezzel egy aktív polgári kezdeményezés indult Dél-Szlovákiában nyelvi jogaink, a kétnyelvűség ügyében.

E rövid kitérő után térjünk vissza az első mondathoz, hiszen az előrehozott parlamenti választások teljesen más startvonalra állították az említett törvény idevonatkozó 4§ 1.bekezdését. Ez leszögezi, hogy a legalább 20%-ban nemzeti kisebbségek által lakott településeken a település kezdetét és végét jelző közúti jelzőtáblákon feltüntetik a község kisebbségi megjelölését is. Most ne bonyolódjunk bele a 15-20%-os küszöb magyarázásába, nem az a célja ennek az írásnak. A törvény közös, átmeneti és záró rendelkezései alapján ezt a feladatot az érintett közigazgatási szervek 2012. június 30-ig kötelesek végrehajtani. Igaz ugyan, hogy a törvény 2011. július 1-én lépett hatályba, de a reá vonatkozó végrehajtási és a területi illetékességet szabályozó rendeletet csak azután került a kormány elé. Erre utalt a törvény előbb említett átmeneti rendelkezése.

Tehát téves és félrevezető az MKP elnökének az az állítása, hogy tavaly július 1-vel lehetőség volt a szlovák nemzetébresztőkről átnevezett települések esetében a magyar helységnévtábla kihelyezésére. Röviden és velősen: nem lehetett, mivel éppen akkor vesztette hatályát az ominózus 184/1999 sz. ún. táblatörvény, amely kizárta ezen települések kisebbségi nyelvű megjelölésének (pl. Párkány, Pered, Diószeg, Taksony stb.) a lehetőségét, és az új állapotot szabályozó kormányrendelet még nem készült el. Persze most felvetheti valaki a kérdést, hogy miért nem készült el, ha már egyszer ilyen kemény fába vágta fejszéjét a törvény beterjesztője, Rudolf Chmel hivatala? A kérdés jogos, csak nagyon kampányszagú, ugyanis az említett két kormányrendelet kidolgozójának az volt a célja, hogy egy átfogó, jogilag és szakmailag jó jogszabály szülessen, mely tényleg orvosolja a kialakult helyzetet. Ebben segített az a két munkacsoport, melyet volt szerencsém vezetni. Az egyik a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatali használatát volt hivatott kormányrendeletbe foglalni a másik viszont a 20%-ban nemzeti kisebbségek által lakott települések kisebbségi elnevezésének összeállításán dolgozott. Mindkét munkacsoportban elismert kisebbségi szakemberek (pl. a magyarok részéről Fiala János, Horony Ákos, Öllös László, Simon Attila, Szabómihály Gizella stb.) dolgoztak a nyár folyamán egészen szeptember végéig. A helyneves munkacsoport javaslatához a Kormányhivatal Kisebbségi Főosztálya több esetben kikérte az érintett település önkormányzatának a véleményét. Ezek figyelembevételével készült el a helységneves kormányrendelet-javaslat, melyet az érintett kisebbségek (magyar, ruszin, ukrán, német, roma) a kormány Kisebbségi Bizottságának november 14-i ülésén hagyták jóvá, majd november 21-i ülésén tárgyalta a kormány Emberjogi és Kisebbségi Tanácsa. Ezt követően került a kormány elé, mely azt december 19-én fogadta el. Igaz, a kormányrendelettel kapcsolatosan voltak komoly ellenvetései a kulturális- és a belügyminisztériumnak egyaránt, de a jogi norma elfogadását nem az MKP riogatása segítette elő, ahogy azt a párt elnöke deklarálta. Az idevonatkozó december 19-én elfogadott kormányrendelet 2012. január 1-vel lépett hatályba. Tehát az idei év első napjától az érintett közigazgatási hatóságoknak június 30-ig végre kell hajtaniuk a törvény rendelkezését, ami annyit jelent, hogy ki kell helyezniük a kisebbségi közúti jelzőtáblát! Úgy gondolom, hogy azok, akik a választásokkal kapcsolatosan, nagy külsőségek mellett elvégezték a rögtönzött táblaavatókat – tisztelet a kivételnek – egy szűk csoport érdekérvényesítésében és nem a többség jogérvényesítésében jártak el.

 

PERED – TEŠEDÍKOVO – PERED ???

 

Az előrehozott parlamenti választásokkal egy időben Perden is népszavazást tartanak a település elnevezésének megváltoztatásáról. A Mátyusföld történelmi helynévanyaga nagyon gazdag. Településneveink nyelvi sajátosságaik és történelmi forrásértékük mellett fontos tényezői identitásunknak és kultúránknak, hiszen visszavezetnek bennünket szülőföldünk több évszázados múltjába.

Településneveink évszázadok alatt csiszolódtak, hangtani és egyéb nyelvtani változásokon mentek keresztül, de alapjában véve megtartották eredeti formájukat, értelmüket.

A középkor folyamán, sőt a 19. századig az államhatalom nem volt hatással településeink elnevezéseire. Írásos emlékeinkben a nép (faluközösség) által verbálisan használt változatot vették alapul. De érvényes ez a megállapítás a 18. században nyomtatásban megjelent országos leírásokra is. Pered településneve az egész középkor, majd az azt követő időszakokban csaknem változatlan formában – PERED – volt használatos.

A dualizmus-kori Magyarországon a 19. század végén történt meg országos viszonylatban a helységnevek egységesítése. Az 1898:IV. sz. törvénycikk (A község és egyéb helynevekről) értelmében felállított Országos Községi Törzskönyvbizottság határozta meg a településnevek hivatalos formáját. Pozsony vármegye – ahová Pered, mint nagyközség közigazgatásilag tartozott – rendszeresített községnevei 1910-ben születtek meg. A belügyminisztériumi rendelet alapján a település hivatalosan továbbra is a PERED nevet viselte.

Az 1918-ban bekövetkezett államhatalmi változás – a történelmi Magyarország felbomlása és Csehszlovákia létrejötte – nem hozott újdonságot a község hivatalos megnevezésében, még azokután sem, hogy több környező település hivatalos megnevezését az eredeti magyar alak mellet a szlovák helyesírás szerint törzskönyvezték (pl. Farkasd – Farkašd, Negyed – Neded, Taksony – Takšoň stb.). Az első Csehszlovák Köztársaság idején a községek hivatalos elnevezését az 1920/266 sz. törvény rendezte, majd az egy évre rá elfogadott végrehajtó kormányrendelet. Ez utóbbi jogszabály szerint minden egyes településnek volt egy hivatalos „csehszlovák” elnevezése, de a 20%-os nemzetiségi küszöbbel bíró települések esetében engedélyezett volt a második, kisebbségi változat használata is. A szlovákiai zsupák (megyék) helységnévanyagát egy négytagú szakmai csoport bírálta el, melynek tagja volt többek között Fedor Houdek, politikus a Szlovák Honismereti Múzeum vezetője és Václav Chalupecky, történész.

Helységneveink használatában a második világháborút követő jogfosztottság éveiben lényeges változás történt. Az újjáalakult köztársaság része lett az első bécsi döntés alapján Magyarországnak ítélt dél-felvidék magyar többségű területe, de a községek hivatalos elnevezése 1948 nyaráig változatlan maradt. Annyi kivétellel, hogy a kisebbségi alakot tilos volt hivatalosan használni. Tehát a helyi magyarokat Peredről, Farkašdról, Takšoňból telepítették ki Magyarországra és deportálták a Szudéta-vidékre, de a nagybánhegyesi, pitvarosi és tótkomlósi szlovák áttelepült is Peredre, Farkašdra, Takšoňra érkezett…

1948. február 25-én a kommunisták állampuccsal kerültek hatalomra. E lényeges esemény több mint 40 évre meghatározta az ország politikai és gazdasági orientációját. Átmeneti ideig a kommunisták még fokozták az államnacionalizmust. Tették ezt abban a tudatban, hogy a homogén nemzetállam kialakítási folyamatának végső szakaszához értek: hiszen ekkor már lezárult a cseh határvidékre való deportálás és a végéhez közeledett a reszlovakizáció, ill. a szlovákiai magyarok áttelepítése Magyarországra.

Daniel Okáli, a magyarországi szlovákok áttelepülésével megbízott budapesti kormánybiztos állását elhagyva 1948 márciusának elején belügyi megbízott (mai értelmezés szerint belügyminiszter) lett. Hivatali tevékenységéhez és nevéhez kötődik az az 1948. június 11-én kiadott rendelet, mely a szlovákiai települések hivatalos nevének megváltoztatásáról szól. Összesen 710 település addig hivatalos nevét cserélték fel módosított helyesírási alakkal, vagy a magyar és német hangzású településneveket mesterséges szlovák névváltozattal, melyek nélkülöztek minden történelmi alapot, hagyományt. Ekkor kapták történelmi helységneveink a szlovák történelmi személyekről, irodalmárokról, nemzetébresztőktől származó hivatalos elnevezéseiket, többek között Pered is a Tešedíkovo alakot.

A rendelet tartalmáról a vágsellyei Járási Közigazgatási Bizottság 1948. június 23-án értesítette az illetékességi körébe tartozó összes közigazgatási hivatalt. A névváltoztatás a járás 6 települését, lakott helyét érintette (Farkašd, Farkasd – Vlčany, Kepežd – Dverníky, Močenok – Mučeníky, Garázda – Gorazdov, Pered – Tešedíkovo, Žigard, Zsigárd – Žiharec).

Pered történelmi helységnevének jelentését a nyelvészek kétféleképpen magyarázzák. Ami közös a magyar és a szlovák szakemberek véleményében az az, hogy Kiss Lajos és Ján Stanislav is személynévből vezeti le. A magyar szakember szerint a helység neve a PERE személynév –d képzős származéka, míg Stanislav viszont a PRĚDA személynévből, mely Svätopluk harmadik fiának PRĚDĚSLAV nevének rövidített változata.

Ezek után nem kétséges, hogy a falu eredeti elnevezése – PERED – nagyobb nyomatékkal bír, mint a Tessedik Sámul (1742-1820) író és pedagógus családnevéből hatósági úton megállapított változat, akit semmilyen kapcsolat nem fűzi e mátyusföldi településhez.

Posted in Uncategorized | 5 Comments

A magyar lista

Fekete Csilla

A Magyar Koalíció Pártjának politikusai mindig is rettentően büszkék voltak rá, hogy törődnek közösségünk nagyjaival, kitüntetik őket, ha meg már nem lehetnek közöttünk, megemlékeznek róluk. Ez nagyon dicséretes dolog. Ám hogy honnan jutott az MKP vezetőségének eszébe három éve halott szenci iskolaigazgatónak is névre címzett levelet küldeni, rejtély.

Nem tudom, hányfajta módon élnek még vissza az emberek személyes adataival, hány magyarországi közintézmény és alapítvány adatbázisát felhasználva juttatnak még el névre címzett leveleket, esetleg telefonhívást minden szlovákiai magyarnak. Értem én, hogy ez a magyarországi Fidesz módszer, amivel Orbánék 2010-ben ilyen fölényesen tudtak nyerni. Szinte a teljes magyar lakossági adatbázis a kezükben volt 2010-re úgy, hogy tudták, ki szavaz rájuk, ki a szimpatizáns, és ki nem. Én csak remélni merem, hogy az MKP-nak ez a legrosszabb húzása, hogy halottaknak is küldözget leveleket, több infójuk nincs az emberekről. Hány kéretlen telefonnal, sms-sel, és levéllel próbálnak még betörni az ember privát szférájába?

Posted in Uncategorized | 2 Comments

Milyen nyelvi jogaink vannak?

Hivat Alfréd

A sajtóban sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó értelmezés jelenik meg arról, milyen nyelvi jogokat is biztosít valójában a tavaly módosított kisebbségi nyelvhasználati törvény. Az alábbiakban ezért megpróbáljuk áttekinteni, valójában hogyan is érinti a Rudolf Chmel hivatala által kidolgozott törvénymódosítás a mindennapi nyelvhasználatot.

Elöljáróban annyit, hogy az alább leírt jogok és kötelezettségek azon a 655 városban és községben érvényesek, ahol a kisebbség – például a magyarság – számaránya meghaladja a 20 százalékot. Ebbe a körbe 2021-től kerülhet be új település, ha az adott helyen elérik a 15 %-os küszöböt.

 

  • A hivatalnak a magyarlakta településen adekvát módon biztosítania kell a magyar nyelv használatának feltételeit.

 

  • A közigazgatási szervek ezeken a településeken a magyarul írt beadványra a szlovák mellett magyarul is kötelesek választ adni.

 

  • A közigazgatási szervek határozatait magyar nyelvű beadvánnyal kezdődő eljárás esetén vagy kérésre szlovák mellett magyar átiratban is ki kell adnia.

 

  • Szintén magyarul is kiadják a születési anyakönyvi kivonatot, a házassági anyakönyvi kivonatot, a halotti anyakönyvi kivonatot, valamint valamennyi engedélyt, jogosítványt, igazolást, nyilatkozatot és rendelkezést

 

  • Ezeken a településeken július 1 után az állampolgárok rendelkezésére kell állniuk kétnyelvű (magyar-szlovák) űrlapoknak. Mostantól a községi hivatal mellett már az állami hivataloknak is (pl. adóhivatal, munkahivatal, közlekedési hivatal stb.) kell kisebbségi nyelvű űrlapokat biztosítania.

 

  • A közigazgatási szervek 2012. június 30-ig kötelesek végrehajtani az intézkedéseket a határozatok, űrlapok kétnyelvűsítésének biztosítására. Ha ezt nem teszik meg, a kormányhivatal pénzbüntetésben részesítheti őket.

 

  • A közigazgatási szerveknek látható helyen biztosítania kell a kisebbségi nyelv használatának lehetőségéről szóló tájékoztatást. Ezek elmaradását is lehet szankcionálni.

 

  • A törvény megengedi minden nyilvános felirat magyar nyelvű feltüntetését, beleértve például az üzletek, éttermek stb. feliratait.

 

  • Az önkormányzatok magyarul is tanácskozhatnak.

 

  • Az önkormányzatok írásos dokumentumait a szlovák változat mellett magyarul is ki lehet állítani.

 

  • A jegyzőkönyveket, statisztikákat, határozatokat, a nyilvánosság számára szolgáló információkat magyarul is közzé lehet tenni.

 

  • Közterületen kötelező magyarul is feltüntetni az élet-, egészség, vagyonbiztonsággal kapcsolatos feliratokat.

 

  • A települések névváltoztatását indítványozó népszavazásban már elég, ha a résztvevők több mint fele a névváltoztatásra szavaz.

 

  • Kötelező lesz magyarul is feltüntetni a helységnévtáblákon a szlovak nemzetébresztők után elnevezett települések nevét is – pl. Diószeg, Párkány, Gúta, stb.

 

  • A nyelvhasználati jogok csak akkor veszhetnek el, ha három egymást követő népszámláláson tizenöt százalék alá csúszna az adott kisebbség aránya. Vagyis 2031-ig hiába csökken 15 százalék alá a magyarok aránya, a törvény adta lehetőségeket továbbra is kihasználhatjuk.

Ennyit dióhéjban azokról a nyelvi jogainkról, amelyeket a sokak által bírált kisebbségi nyelvhasználati törvény biztosít számunkra. Természetesen ez a fenti összefoglaló nem tartlamaz minden rendelkezést. Az viszont teljességgel csak rajtunk múlik, mi mindent használunk ki a törvény kínálta lehetőségek közül.

 

Posted in Uncategorized | 3 Comments

Ez ám a „korrekt” kampány!

Fekete Csilla

Az utóbbi napokban két meglepő küldemény is érkezett a privát e-mail címemre. A feladó mindkét esetben a Magyar Koalíció Pártja volt, egy-egy izgalmas, önfényező propagandacikk első sorait olvashattam legfelül, majd a folytatásra kattintva az MKP honlapjára kerültem. Alább a párt soros kampányrendezvényeinek helyszínei, időpontjai sorakoztak, illetve a párt elnökének, képviselőjelöltjeinek nyilatkozatait, interjúit gyűjtötték nekem helyes kis csokrétába. Szabályos hírlevél, akárki meglássa….

A barátkozó kezdeményezés azért lepett meg, mert tudtommal soha nem adtam meg az e-mail címemet az MKP-nak, nem is leveleztem senkivel közülük. Jogos tehát a kérdés: vajon honnan szerezték meg a címemet, amelyet csak magánlevelezésre használok? Országos emailcím-vadászatot, titkos adatok törvénytelen felhasználását sejtettem a háttérben, egy nagy összeesküvés szálait kezdtem fejben bontogatni, találgattam, hányan kaphattak hasonló „hírcsokrot”, szavazásra buzdító szlogenekkel, a magyarság vészes fogyásának és kihalásunk rémisztő lehetőségeivel megspékelve.

Aztán nagy nehezen rájöttem a valószínűsíthető megfejtésre. Az MKP sajtóosztálya a Facebookon kutakodhatott. Ott ugyanis megadtam ezt a bizonyos címet, hogy barátaim, ismerőseim könnyedén elérjenek. Az ilyesmivel nagyon kell vigyázni, tudom én, sokat olvastam erről különböző helyeken, de eddig még egyetlen multicég, reklámügynökség, fodrásszalon, fogkefekereskedő sem élt vissza ezzel az elérhetőséggel. Politikai párt pedig triplán nem. Hát most megkaptam, ha úgy tetszik, ráfaragtam naivitásomra: a politika keze betette mocskos lábát az ajtónyílásomba.

De a fiúk itt nem álltak le, a hétvégén már a Rákóczi szövetség hívott fel hasonló módon telefonon, egyfajta felmérésre hivatkoztak, de aztán kiderült, hogy az MKP-ra való szavazásra buzdítanak, s Bugár Bélát gorillázva szidják a Hídat. Nem mellesleg említeném meg, hogy a Rákóczi szövetség egy magyarországi, a Fideszhez közelálló alapítvány, mely korábban többé-kevésbé korrekt programokkal látta el a határon túli magyarokat. Ilyen durva, mocskolódásba eddig nem kapcsolódtak be.

Kíváncsi vagyok, vajon milyen módszert próbálnak még ki a meggyőzésemre?

Posted in Uncategorized | 14 Comments

A magyar dilemma

Nagy András

A Hídat azon magyar politikusok alapították meg 2009-ben, akik a korábbi tapasztalatból tanulva értették, vagy megértették, hogy a szlovákiai magyarok helyzetét csak itthon, csak a szlovák partnerek megtalálásával és meggyőzésével lehet előbbre vinni. Nem a magyar igazolvány, nem a kettős állampolgárság és nem is a Budapestről érkező folyamatos sajnálkozás az, mely rajtunk segíteni fog.

Az alapítók megértették, hogy ahhoz, hogy a szlovákok újra partnerként fogadják el a magyar politikusokat, először nekik kell nyitottságot mutatniuk, hogy ne essenek újra az MKP csapdájába. A párton belüli együttműködés a szlovákokkal valóban új fenomén, mely nem volt jellemző a tisztán etnikai pártokra korábban a régióban. Ám a Híd az első pillanattól kezdve hangsúlyosan magyar párt, mely modern, polgári eszméket magáénak tudva túl tudott lépni a tisztán „csak azért szavazzatok ránk, mert mi vagyunk a magyar párt” ideológián.

Olyan szlovák politikusok jelentek meg a párt színeiben, akik megértették, és felvállalták a magyarok ügyét. Az OKS négy képviselőjével is remekül ment az együttműködés, a szakításra is tisztán szakpolitikai vita (az eurósánc) miatt került sor, mivel hárman közülük nem voltak hajlandóak a kompromisszumokra. Láthatjuk, hogy ketten közülük milyen rettenetesen ciki módon kerültek a politikai temetőbe.

Ám a Hídnak a 2012-es választásokra sikerült újabb szlovák partnereket találni, de romák és ruszinok is vannak a listán, mert ők is látják, hogy ez a párt az, mely képes valódi együttműködésre, s melyet a többiek is komolyan vesznek.

Az elmúlt 18 hónap alatt a Híd kormánypártként az eddigi legnehezebb koalíciós időszakban képes volt olyan eredményeket elérni a magyarság számára, melyeket korábban szlovákiai magyar politikusok semmilyen formában nem tudtak megvalósítani. S azon néhány szimbolikus témánál, melyeknél megakadtak, sem a komoly partnerek meggyőzésének hiánya volt a gond, hanem az önjelölt őrült, Igor Matovic és csapata épített áthághatatlan akadályt.

Tény, hogy Bugár Béla személye a szlovákok szemében még mindig önmagában nagyobb garancia, az együttműködésre, mint bármilyen párt. Tény, hogy a Hídat is a többség még mindig Bugár Bélával azonosítja. Ám mi akadályoz meg bennünket abban, ezt ne fordíthassuk a szlovákiai magyarság javára?

A Híd Bugárral az élén úgy képes képviselni a magyarok érdekeit, hogy azokat a többiek is képesek elfogadni. Tény, hogy a szlovákok sok mindent nem értenek, és nem akarnak elfogadni. De nekünk meg azt kell belátnunk, hogy a szlovákiai magyarok mögött nem áll ott az erős Magyarország, mely nemzetközi porondon is védhetne bennünket. Orbán Viktor az elmúlt két évben teljesen lenullázta magát, a nemzetközi porondon gyakorlatilag mindenkivel háborúban áll. Aki rá támaszkodva próbál itthon jobb pozíciót kiharcolni a magyaroknak, az politikai vaksága miatt az itteni magyaroknak árt csak.

A szlovákiai magyaroknak az elkövetkezendő időszakban olyan parlamenti képviseletre lesz szükségük, mely szót tud érteni a leendő szlovák kormánypártokkal, legyenek azok jobb-, vagy baloldaliak. Mi értelme van a parlamentben egy olyan csoportosulásnak, mely piros-fehér-zöldet álmodik, de felébredve senki sem áll vele szóba? Lehet majd szépen szónokolni, de az eredmény minden valószínűség szerint szinte nulla lesz.

A többségi nemzettel való együttműködés nem az árulást jelenti, ahogy azt az MKP és holdudvara folyamatosan sulykolja, hanem a politikai racionalitást, mely előre visz. Az 1848-as forradalom után is Magyarország felvirágoztatását Deák Ferencék tudták elérni azzal, hogy kiegyeztek az osztrákokkal. Az együttműködés nem szégyen, hanem előny, ha azt saját céljaink elérésére tudjuk fordítani.

Posted in Uncategorized | 26 Comments

Nemzeti jelentőségű intézmények

 

Kónya Alíz

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes boldogan jelentett be február 14-én, hogy elkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája. Az érintett intézmények normatív alapon kapnak támogatást egy-egy költségvetési évben, és nem a nyílt pályázati rendszereken kell eseti jellegű forrásokat kérniük. Olyan intézményekről van szó, amelyek régóta működnek és remények szerint még sokáig működni fognak – ismertette Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a felvidek.ma szerint. A lap szerint „az intézmények listáját minden évben áttekintik, kerülhetnek fel rá újak, és kerülhetnek le is listáról. A támogatásokat már az idei évben eszerint folyósítják, a pontos összeg a szükségletektől, és az intézménytípustól függően eltérő, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül”.

Álljon itt emlékeztetőül a támogatott, pontosabban a támogatásra váró szervezetek listája és a támogatás célja a BGA honlapján szereplő adatoknak megfelelően:

 

Szlovákia

 

Nemzeti jelentőségű intézmények
Csemadok működés, program
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége működés, program
Selye János Egyetem működés, program
Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség működés, program
Fórum Intézet működés, program
Komáromi Jókai Színház működés, program
Kassai Thália Színház működés, program
Gramma Nyelvi Iroda működés, program
Pro Civis Polgári Társulás működés, program
Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége működés, program

Ennyi a teljes tájékoztatás. Pontosabban még egy mondat a BGA honlapjáról indoklásképpen: „A Bizottság az elfogadott szempontrendszer alapján a beérkezett javaslatokat megvizsgálta, és az 1. sz. mellékletben felsorolt szervezeteket és programokat nemzeti jelentőségűnek értékeli.“
Nem akarom vitatni a támogatás jogosultságát egyetlen szervezet esetében sem, a Bizottság biztosan alaposan mérlegelte a rendelkezésére álló információkat, a benyújtott pályázatokat, már ha voltak ilyenek. És alaposan mérlegelte a többi, sikertelen szervezetre vonatkozó információt, azok pályázatait is, már ha voltak ilyenek. A BGA honlapján ugyanis nem találtam arra utaló jelet, hogy ezt a pályázatot nyilvánosan is meghirdették volna.
Bizonyosan nyilvánosságra hozzák majd a támogatás összegét is, ha majd dönt erről valaki. És bízom benne, hogy nyilvános lesz a szervezetekkel kötött támogatási szerződés is, amelyből kiderül az is, hogy a támogatott szervezetek mire költik a támogatás összegét. Nem azért bízom ebben, mintha azt hinném, hogy a BGA szakmai alapon, netán a Magyarországon korábban oly divatos „üvegzseb” törvénynek megfelelően jár majd el. Ezt nem tételezem fel egy olyan szervezetről, amely ezt eddig sem tette meg. Viszont a sikeres pályázók között vannak olyan szervezetek, mint a Csemadok, a Fórum Intézet vagy a Pedagógusszövetség, amelyek képviselői kifejezetten követelték a szlovák kormány tanácsadó szervének, a kisebbségi bizottságnak a tagjaiként a pályáztatási eljárás minél nagyobb nyilvánosságát. Bízom benne, hogy Öllös László, Pék László és Hrubík Béla kérni fogják majd a BGA-t, hogy hozza nyilvánosságra pályázatukat, annak értékelését, és ha ezt a BGA nem teszi meg, akkor szervezeteik nevében eleget tesznek a maguk által kért feltételeknek. Ugyancsak javasolhatnák, hogy a pályázatokról 5 évre kinevezett, független bizottságok döntsenek, ahogyan ezt javasolták a szlovák kormányhivatal által elbírált pályázatok esetében is. Feltehetően nagyon zavarja őket, hogy a BGA döntéseit a háromfős, politikusokból álló Bizottság hozza meg, a jelenleg nyolcfős (a BGA honlapja szerint), túlnyomó többségében magas beosztású köztisztviselőkből álló Kollégium javaslatára. És ha ezt nem teszik meg, akkor legalább a támogatási szerződést nyilvánosságra hozzák, hiszen a szlovákiai magyarok megérdemlik, hogy tudják, mire költik ezek a szervezetek a magyar állam pénzét, mint ahogyan a kormányhivatal által nyilvánosságra hozott szerződések alapján tudhatják azt is, hogy a szlovákiai adófizetők pénzét mire költik a szervezetek.

 

 


Posted in Uncategorized | 6 Comments

Mit csinál és mit nem a kormány?

Hivat Alfréd

Olvasom a Berényi József MKP-elnökkel készült interjút, és – szokás szerint – megdöbbenek: a Magyar koalíció Pártja elnöke vagy szándékosan félrevezet, vagy fogalma sincs a kisebbségi nyelvhasználati törvényről.

„A kormány még a magyar falutáblák kihelyezését sem tudta elérni” – mondja Berényi és közben nem vesz tudomást a következő tényekről:

- A kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amely lehetővé teszi újabb „magyar falutáblák” kihelyezését, a kormány készítette és terjesztette elő

- szintén a kormány fogadta el azokat a rendeleteket, amelyek – a többi között – lehetővé teszik a táblák kihelyezését

- a kormányhivatal, pontosabban a kisebbségi ügyi miniszterelnök-helyettes hivatala koordinálja a táblák kihelyezésével kapcsolatos vitás kérdéseket

- és végül a törvényes határidő, június 30. után szintén a kormány szankcionálhatja mindazokat, akik nem teszik ki a kisebbségi nyelvű helységnévtáblát.

Ennyit arról, mit tesz és mit nem a kormány a „táblaügy” kapcsán. Az, hogy néhány helyen még mindig hiányoznak a táblák, tény. Mint ahogy az is tény, hogy az illetékesek személyesen és hivatalos levelek útján is kommunikálnak a közútkezelővel, figyelmeztetve őt a – és most figyelem! – 2012. július 1-én hatályba lépő kötelezettségeire.

„S persze nem szabad hagyni, hogy egy Igor Matovič kivegye a kezdeményezést az előterjesztő kezéből” – mondja meg a tutit a parlament ajtaja elől Berényi arról, mit is kellene odabent csinálni. Gondolom, ő megtiltotta volna Matovičnak, hogy a parlamenti vitában módosíttassa a nyelvhasználati törvény kormányjavaslatát. Nem is tudom, hol rendelkezik erről a házszabály, hiába lapozgatom, nem találom azt a passzust, hogy „A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselői a plénum elé törvénymódosító indítványokat terjeszthetnek, ha azzal minden parlamenten kívüli párt elnöke egyetért”.

Nem, tényleg nincs benne ilyesmi, kétszer is megnéztem.

Posted in Uncategorized | 7 Comments