A választások óta eltelt két hétben az elkövetkezendő négy évre egyértelműen meghúzták a vonalakat. Robert Fico és barátai napokon belül megalakítják Szlovákia első egypárti kormányát, s velük szemben egy rettentően szétzilált, egymással és önmagukkal is harcot vívó jobboldali ellenzék áll majd. Robert Ficón kívül itt igazi nyertesek nincsenek. Ám a vesztesekből is kétfajta van. Aki az elkövetkező négy évben bent lesz a parlamentben, és aki nem. A Magyar Koalíció Pártja az utóbbiak közé tartozik.
(Azoknak, akik itt kezdenek rögtön háborogni, üzenem, hogy a következő írás a Híddal foglalkozik majd)
A 2012-ben elért eredmény azt mutatja, hogy a szlovákiai magyarok körében 110 ezer szavazót lehet megszólítani az MKP politikájával, pontosan ugyanannyit, mint két évvel ezelőtt. Az MKP együttműködőbb már nem lehet, mert az már Hídnak hívják, radikálisabb irányba a jelenlegi vezetése pedig nem mert elmenni. Tehát úgy néz ki, hogy a 110 ezerrel egyszerűen meghúzták a felső csíkot, ennél több egyedül már sosem jön össze.
Egy becsületes parlamenten kívüli pártnak két egymás utáni léc alatti eredmény általában a végét jelenti, ám a magyar embereket más fából faragták, jelentette be az eredmények láttán azonnal maga a pártelnök is. Berényiék nem készülnek feloszlatni, megszűnni, beolvadni, koalícióra sem lépni, mert a 4,3 százalékos eredmény az szinte parlamenti küszöb, meg sok megyei, önkormányzati és még két európai parlamenti képviselővel és Orbán Viktorral a hátunk megett mégsem hagyhatjuk abba az egészet. Főleg nem úgy, hogy az igazi magyarok mind rájuk szavaztak, a többség meg egyszerűen meg lett tévesztve. Újra, ugyanúgy mint két évvel korábban, a mocskos hazai média hathatós támogatásával. A magyarországi 100 százalékos saját médiatámogatást az MKP-sok nyilván természetes dolognak nézik, az anyahonban a kiegyensúlyozottságra nem kell odafigyelni, ott a Föld is banán alakú, mert a barátaink alkotmányos többségbe foglalták azt. Az, hogy a választások előtti egy-két hónapban minden magyarországi közszolgálati műsorban naponta legalább egyszer meg kellett szólítani az MKP-s politikusokat, s mondjuk a Kossuth Rádió pozsonyi tudósítója a kommunista propaganda újságírást megszégyenítő módon fényezte az MKP hátsó felét, a végén valószínűleg szánalmat és undort váltott ki az emberek többségében. A népet le lehet becsülni, de ennyire azért nem. Ám Magyarországon az éppen hatalmon lévő jobboldal ezt sosem érezte.
Berényi Józsefnek még el is lehet hinni, hogy ő őszintén gondolja, hogy az MKP-ra a magyarok azért is fognak szavazni, mert remek szakmai programja van. Talán még azt is elhihetné neki az ember, hogy ő sosem árulózott, elmúlt kétévezett, sőt talán még a Gorillát sem emlegette olyan gyakran. Ám hiába próbáltak az elmúlt két évben új köntöst húzni a pártra, belül a dolgok nagy része ugyanaz maradt, sőt. Kiderült, hogy az MKP nem igazán tudott jelentős számú új szavazót hozni, s azok, akik a Hídtól távoztak, nem náluk kötöttek ki.
Csáky Pál Berényi Józseffel és az MKP elnökségével szemben legalább megmondta, hogy ő mit is gondol a szlovákiai magyarokról. A laudáció helyett elmondott választási értékelőjében simán lehülyézte a szlovákiai magyarok többségét, árulózott, ahogy ezt tőle már megszokott. Áldásos tevékenységével a pártot elnökként egyszer már kivezette a parlamentből, így komolyan érdemes odafigyelni rá, mit javasol követendő irányként. A „visszafogottan erőszakos politizálás” mindenképpen jó lehet majd, ezzel nyilván azokat fogja majd maga mellé állítani, akiknek az MKP eddig nem volt eléggé radikális. Ám hogy ennek mennyire örülnek majd a párt eddigi szavazói, arra kíváncsi vagyok. Biztos vagyok benne, hogy az MKP fanok között is nagyon sok racionálisan gondolkodó ember van, aki nem feltétlenül csak trikolórban tud gondolkodni.
Komoly a dilemma, hiszen a pártban legalább két olyan csoport van, mely a maga szeretné irányítani a szekeret, ám az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az egyik csapatnak sem sikerül eddig betolni azt a parlamentbe.
Mivel az elnökség a választások után nem mondott le, úgy tűnik, Berényinek van receptje arra, hogyan tartsa össze pártot. Ám ha már a párt második legbefolyásosabb emberét sem tudja igazán féken tartani, s a radikális MKP-sok március 15-én is megmutatták, hogy látják ők a magyarság kérdését, nem lehetünk már teljesen bizonyosak abban, hogy az MKP-ban pontosan az történik, amit Berényi József mond, vagy szeretne. És hiába tagadja, hogy az MKP nem a Fidesz szatelitje, úgy tűnik, ezt képtelenek tettekkel is bizonyítani, hiszen egyetlen alkalommal sem voltak képesek ellenkezni Orbánékkal, azok bármit is mondtak, hiába volt egyértelmű, hogy az árt a szlovákiai magyaroknak.
A párt további négy évet tölt majd a parlamenten kívül, s fő ellenfelüket, a Hídat sem lehet majd túl sok mindenért szidni, hiszen azok is ellenzékben lesznek, a legvalószínűbbnek a radikalizálódást tartom. Ha az MKP közvetlen vezetésében nem feltétlenül, de a holdudvarban minden valószínűséggel a radikálisok kerülnek majd túlsúlyba, s ők fognak tematizálni is. Ahhoz ugyanis, hogy a párt ébren tartsa szavazótáborát, egyre radikálisabb, egyre irreálisabb dolgokat kell majd ígérnie. Parlamenten kívüli csoportosulásként persze könnyen teheti majd ezt, hiszen senki sem fogja számon kérni ezeket az ígéreteket.
